Sokáig azt gondoltam, hogy az első ügyfél megszerzése egy hatalmas, látványos fordulópont lesz az életemben, egy olyan pillanat, amire majd mindig emlékezni fogok, ahol minden a helyére kerül, és hirtelen átbillenek abba az állapotba, hogy „most már tényleg vállalkozó vagyok", de amikor ez valójában megtörtént, sokkal csendesebb volt, sokkal hétköznapibb, és közben mégis az egyik legmeghatározóbb élményem lett az egész utamon.
Amikor eldöntöttem, hogy virtuális asszisztensként szeretnék dolgozni, nem volt mögöttem egy kész terv, nem volt egy biztos kapaszkodóm, és nem volt senki, aki azt mondta volna, hogy „igen, ez működni fog", csak egy belső érzés volt bennem, hogy ezt szeretném, és egy másik, legalább ennyire erős érzés, hogy fogalmam sincs, hogyan kellene elkezdeni, és hogy vajon tényleg képes vagyok-e rá.
Az első konkrét lehetőségem egy webshophoz kapcsolódott, amit egyébként már ismertem, és pontosan emiatt éreztem magam kicsinek hozzá, mert amikor valamit „nagynak" látsz kívülről, hajlamos vagy azt gondolni, hogy oda még nem tartozol, hogy majd egyszer, ha több tapasztalatod lesz, ha jobb leszel, ha magabiztosabb leszel, akkor talán megpróbálhatod, de most még nem, és ez az a gondolat, ami rengeteg embert megállít még azelőtt, hogy egyáltalán esélye lenne.
Én is pontosan így voltam vele, és mégis, valamiért elküldtem azt az üzenetet, ami nem volt tökéletes, nem volt profi, nem volt előre megkomponálva, egyszerűen csak őszinte volt, és amikor rányomtam a küldés gombra, abban a pillanatban éreztem azt a tipikus gyomorszorító érzést, amikor kilépsz a komfortzónádból, és még nem tudod, hogy jó irányba indultál-e, vagy éppen most csináltál valami nagyon kellemetlent.
A válasz nem jött azonnal, és ez az a rész, amit nagyon kevesen mondanak el őszintén, hogy a várakozás alatt elkezdődik egy belső párbeszéd, ahol megkérdőjelezed magad, visszagondolsz minden szavadra, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy lehet, hogy nem kellett volna írni, lehet, hogy túl sok volt, vagy épp túl kevés, lehet, hogy egyszerűen nem vagy még ezen a szinten, és ezek a gondolatok teljesen természetesek, mégis sokakat pont itt állítanak meg.
Amikor végül megérkezett a válasz, nem volt benne semmi különleges, nem volt egy hosszú, részletes üzenet, csak annyi, hogy beszéljünk, és ez volt az a pont, ahol a helyzet hirtelen valósággá vált, mert onnantól már nem egy elképzelt lehetőség volt, hanem egy konkrét beszélgetés, ahol ott kellett lennem, reagálnom kellett, jelen kellett lennem, mindenféle előre megírt mondatok nélkül.
Emlékszem, hogy mennyire izgultam, és közben mennyire próbáltam „összeszedettnek" tűnni, miközben belül egyáltalán nem voltam az, és utólag visszanézve ez az egyik legfontosabb felismerésem, hogy nem az számít, hogy magabiztosnak érzed-e magad, hanem az, hogy akkor is megjelenj, amikor még nem vagy az, mert a magabiztosság nem előfeltétel, hanem következmény.
A beszélgetés végén nem történt meg az a klasszikus „lezárás", amire számítottam, nem volt azonnali igen, nem volt szerződés, nem volt egyértelmű döntés, csak egy olyan érzés maradt bennem, hogy talán ebből lehet valami, és pár nappal később jött az üzenet, hogy dolgozzunk együtt, ami kívülről nézve egy teljesen egyszerű mondat volt, de számomra egy hatalmas belső váltást indított el.
Mert attól a pillanattól kezdve ez már nem csak egy ötlet volt, nem egy „majd egyszer" kategória, hanem egy működő valóság, ahol feladatok voltak, felelősség volt, és igen, hibák is voltak, mert az elején természetes, hogy nem csinálsz mindent tökéletesen, de közben elkezded látni, hogy amit csinálsz, annak értéke van, hogy szükség van rád, és hogy képes vagy hozzájárulni valaki más vállalkozásához.
Az első ügyfél nem csak pénzt ad, hanem egy visszajelzést arról, hogy jó úton jársz, egy kapaszkodót, amire később építeni tudsz, és talán még ennél is fontosabb, hogy átbillensz egy olyan gondolkodásba, ahol már nem azt kérdezed magadtól, hogy „képes vagyok-e rá", hanem azt, hogy „hogyan tudom ezt még jobban csinálni".
Ha most ott vagy, hogy még nincs ügyfeled, akkor lehet, hogy ez az egész távolinak tűnik, mintha egy másik szinten lenne, pedig valójában sokkal közelebb van, mint gondolnád, mert nem egy tökéletes pillanat választ el tőle, hanem néhány bátor lépés, egy üzenet, egy beszélgetés, egy döntés, hogy nem várod meg, amíg minden összeáll, hanem elindulsz úgy, ahogy most vagy.
És amikor megérkezik az első ügyfél, nem az lesz a legerősebb érzés, hogy „végre sikerült", hanem az, hogy rájössz, végig képes lettél volna rá, csak el kellett hinned magadról. 🔥