Amikor valaki azt kérdezi, milyen tudás szükséges ahhoz, hogy jó virtuális asszisztens legyen, nagyon gyakran programok felsorolásával találkozik. Canva, Excel, Google Workspace, WordPress, ChatGPT, különböző CRM-ek, projektmenedzsment-rendszerek és még számtalan más szoftver kerül elő. Ezek természetesen hasznosak. Bizonyos VA-szolgáltatásokhoz nélkülözhetetlenek is lehetnek. De szerintem veszélyes, ha a kompetenciát azzal azonosítjuk, hogy hány programot tud valaki felsorolni a bemutatkozásában.
Egy program ugyanis eszköz. A kompetencia pedig az a tudás és gondolkodás, amely meghatározza, hogyan használjuk az eszközt.
Vegyük a Canvát. Ma már rövid idő alatt bárki megtanulhat benne posztokat, prezentációkat vagy egyszerűbb kiadványokat készíteni. Ez fantasztikus demokratizálódása a vizuális tartalomkészítésnek. De attól, hogy tudjuk, hogyan kell sablont választani, szöveget módosítani és képet elhelyezni, még nem feltétlenül értjük a vizuális kommunikációt. Lehet technikailag hibátlanul elkészített anyagunk, amely mégsem közvetíti megfelelően a márkát, nincs vizuális hierarchiája vagy egyszerűen nem éri el a kívánt kommunikációs célt.
Ugyanez igaz a ChatGPT-re és más AI-eszközökre. Ma néhány perc alatt lehet velük blogbejegyzést, social media tervet, e-mailt, marketingötleteket vagy akár stratégiai dokumentumnak tűnő anyagot készíteni. Ez elképesztő hatékonyságnövekedést jelent. De közben létrehozott egy új problémát is: a tudás illúzióját.
Ha nem értek a marketinghez, honnan tudom, hogy a generált marketingstratégia jó? Ha nem értek az adatvédelemhez, honnan tudom, hogy az AI által adott GDPR-válasz pontos és alkalmazható? Ha nem ismerem a jó szöveg alapelveit, miből veszem észre, hogy a generált szöveg sablonos vagy egyszerűen rossz?
Az AI nem teszi feleslegessé a kompetenciát. Sok esetben éppen még fontosabbá teszi.
Szerintem ezért sokkal mélyebben kell meghatároznunk, mit várunk egy jó VA-tól. Tud-e problémát értelmezni? Képes-e önállóan információt keresni és annak megbízhatóságát megítélni? Tud-e világosan kommunikálni? Felismeri-e, amikor valami nem stimmel? Képes-e prioritásokat felállítani? Megérti-e a feladat mögötti üzleti célt? Tudja-e, mikor kell önállóan dönteni és mikor kell jóváhagyást kérni? Képes-e bizalmas információkat felelősen kezelni? És ami szerintem különösen fontos: felismeri-e a saját tudásának határait?
Ezeket sokkal nehezebb megtanulni, mint egy új szoftver használatát.
A technológia ráadásul folyamatosan változik. Amit ma különleges programismeretként kommunikálunk, lehet, hogy két év múlva alapfunkció lesz egy másik rendszerben. Ha valaki kizárólag eszközhasználatra építi a szakmai értékét, állandóan veszélyben lesz. Ha viszont erős problémamegoldó, kommunikációs, üzleti és szakmai alapokkal rendelkezik, az új eszközöket egyszerűen be tudja építeni a munkájába.
Ezért szerintem a jövő VA-képzésének sem arra kell koncentrálnia, hogy harminc programból adjunk egy-egy órás ízelítőt, majd mindet felírhassuk a tanúsítványra. Sokkal fontosabb lenne megtanítani gondolkodni, információt értékelni, rendszert építeni, felelősen kommunikálni és folyamatosan tanulni.
Természetesen a technikai tudás továbbra is fontos. Egy webshopkezelő VA-nak ismernie kell a webshoprendszert. Egy adminisztratív VA-nak tudnia kell táblázatokkal és dokumentumokkal dolgozni. Egy marketinges területen működő szolgáltatónak ismernie kell a megfelelő eszközöket. De az eszközismeret önmagában nem tesz szakemberré.
A jó szakember számára a Canva egy eszköz. A ChatGPT egy eszköz. Az Excel egy eszköz. A CRM egy eszköz. Az érték nem magában a programban van, hanem abban, hogy az ember, aki használja, tudja, milyen problémát akar vele megoldani, milyen eredményre van szükség, és képes felismerni, ha a kapott eredmény nem megfelelő.
A jövőben valószínűleg egyre több feladatot lehet majd néhány kattintással vagy egy jól megfogalmazott utasítással elvégezni. Ettől azonban a jó VA nem kevésbé lesz értékes. Éppen ellenkezőleg. Az lesz igazán értékes, aki tudja, melyik eszközt mikor, mire és hogyan érdemes használni, és aki akkor is képes gondolkodni, amikor a szoftver már nem ad kész választ.